(Az Atlétika 2001. szeptemberi számából)

Edmontonból, a világbajnokságról mégis hazahozott a magyar atlétika egy aranyérmet! Igaz, nem a versenypályán sikerült elnyerni a medáliát, így a "győztes" az aranyéremért járó hatvanezer dollárt sem kaphatta meg.
A vb-t megelőző IAAF kongresszuson, ünnepélyes keretek között adták át dr. Schulek Ágostonnak, az EAA alelnökének, a MASz korábbi elnökének az IAAF Veterán jelvényt, a nemzetközi szövetség legmagasabb kitüntetését.
Az IAAF 1924 óta adományozza az elismerést a világ atlétikájáért kifejtett hosszú és érdemi szolgálatok elismeréseként. Ez ideig közel háromszázan kapták meg a jeles kitüntetést a világon, köztük Sztankovits Szilárd, dr. Sir József, Nyírő György, Gyulai István, Mindszenty János és Mátraházi Imre. Ehhez a nagyszerű társasághoz csatlakozhatott most Schulek Ágoston.
Az első mondatokban azt írtam, hogy nem a versenypályán nyertük el az "aranyérmet". Ez a kijelentés csak Edmontonra vonatkozik, hiszen az IAAF Veterán jelvényét igencsak a pályákon és azok környezetében lehet kiérdemelni.

Schulek Ágoston, a TFSE, illetve a Vasas többszörös bajnok és csúcstartó rúdugrója, versenyzői pályafutását befejezve nem szakadt el szeretett sportágától. Edzőként, vezetőként és sportdiplomataként sokat tett a magyar és a nemzetközi atlétikáért.
A Magyar Testnevelési Főiskola (majd Egyetem) tanáraként számtalan hazai és külföldi hallgatóval ismertette meg a sportág rejtelmeit. Az IAAF Fejlesztési Bizottság megbízásából több alkalommal vett részt annak oktatási programjában. A néhány fejlődő országban "Nagy fehér varázslóként" tisztelt szakember sok segítséget nyújtott a helybéli atlétikai élet fejlődéséhez.
A nyolcvanas évek második felében a magyar szövetség vezetőedzőjeként tevékenykedett. 1991 és 2001 között a MASz elnökeként igyekezett segíteni a magyar atlétikát. E jeles kitüntetés kapcsán nemcsak illik, de - a teljesség igénye nélkül- kötelesség is felsorolni érdemeit. (S ne feledjük, az IAAF Veterán jelvényt kifejezetten a nemzetközi atlétika érdekében kifejtett szolgálatokért adományozzák.)
Elnöksége idején, vezetésével a magyar atlétatársadalom több kiemelkedő, kimagaslóan jól szervezett, sok atléta-nagyhatalom által is irigyelt eseményt bonyolított le. 1994-ben a Magyarországon kevés hagyománnyal rendelkező mezeifutó-világbajnokságot rendezetünk. 1998-ban az Európa-bajnokság alkalmával pedig csodát varázsoltunk Budapestre. Exelnökünk nevét remélhetőleg Nyíregyháza (1995, ifi Eb) és Debrecen (2001, ifi vb) annalesei is megemlítik.
Elnökségének tíz éve alatt több jelentős nemzetközi atléta-tanácskozásnak adott otthont fővárosunk.
1995 óta az Európai Atlétikai Szövetség alelnökeként az öreg kontinens atlétikájának egyik köztiszteletnek örvendő vezetője. 1992 és 1996 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként a magyar olimpiai mozgalmat képviselte itthon és külföldön.
Kitüntetése, úgy érezzük, a magyar atlétika elismerése is. A hazai sajtó méltánytalanul és számunkra érthetetlen módon tudomást sem vett erről a kimagaslóan magas kitüntetésről.
    Mi, az Atlétika olvasói és az egész magyar atlétatársadalom nevében mindenesetre gratulálunk dr. Schulek Ágostonnak az IAAF magas elismeréséhez.